A nyomdagépek CMYK színbontással dolgoznak, azaz külön nyomják egy szín cián, magenta és sárga alkotóját. E három szín keverésével jön létre a fekete is, de egyszerűbb feketével nyomni meg az ilyen részeket. Ahhoz, hogy a látható színtartomány egy színe pontosan belőhető és reprodukálható legyen, jöttek létre a színskálák, melyek leghíresebbje a Pantone. Ez a színskála a fejlesztő cég után kapta a nevét, 1962-től segíti a nyomdákat és tervezőket. A skálán összegyűjtve látható, hogy az adott technológiával milyen színeket lehet kikeverni, így egy skála akár több száz oldalas is lehet. Minden színnek megvan a nemzetközi számozása, így könnyen azonosítható és újra előállítható egy [kiadvány]?, termék, ha a skála szerinti színeket alkalmazzák benne. Az ún. direkt nyomtatás során pedig nem a három alapszínből keverik ki a kért színt, hanem már előre „kikeverve” nyomják rá a többi szín által előkészített felületre, így biztosabb a kiadvány színtartása.